A farm ahol lakom egy szőlőhegyhez tartozik, itt szedik a szőlőt az étteremben árult borokhoz. Minden megvan, amit egy ilyen helytől elvárnánk: a borzasztóan büdös, de barátságosan röfögő disznó, a tyúkokat kergető, állandóan sáros keverék kutya, a rasszista és homofób viccek kifogyhatatlan tárával…

Úgy döntöttem, két hét mosogatás bőven elég lesz ahhoz, hogy jobban tudjam értékelni a jódolgomat. Szóval elküldtem a túlzásokkal teli, de még így is gyengécske önéletrajzomat egy matakanai borászat éttermének, akik pincért kerestek. Másnap felhívott Brian, hogy biztosan tudok-e kedvesen mosolyogni…