Az én fejemben eddig máshogy nézett ki a delfinekkel úszás. Ott a víz nem sós, és nem hullámzik, én nem neoprén ruhában, hanem bikiniben vagyok, a hajam lobog a szélben (még csak vizes sem lesz), nincs szükségem búvárszemüvegre, mert a delfinek a víz felszínén úsznak, pacsiznak velem, és megengedik, hogy a hátuszonyukba kapaszkodva utazzak. Azt hiszem, egy filmben egyszer így láttam, szóval így kell lennie.

Erre most kiderült, hogy vadon élő delfinekkel az óceánban ez nem így működik. Ott igenis annyi sós víz megy bele a szádba, amennyi csak belefér, alig tudsz mozogni a ruhádban, örülsz, ha a búvárpipán keresztül néha kapsz egy kis levegőt, a delfinek pedig nagy ívben szarnak rád.

Persze azért így is elég menő dolog. Nagyon élveztem mind a 4-szer 20 másodpercet, amíg együtt tudtam velük úszni, és le nem hagytak. És bár kicsit jobban örültem volna, ha megbökdösnek az orrukkal, mégis jobban tetszett így, hogy nem idomított delfinek voltak - legalább tudtam, hogy önszántukból vannak ott. Néhányukkal szemkontaktust is sikerült teremtenem, olyankor úgy képzeltem, hogy rámmosolyognak, és udvariasan biccentenek. Én meg visszabiccentettem, és telement vízzel a búvárpipám.

Nagy vonalakban egyébként úgy nézett ki, hogy busszal elvittek minket egy helyre, ahonnan motorcsónakkal elvittek minket egy másik helyre. Néhányan már odafelé tengeribetegek lettek, és be se jöttek a vízbe, a visszafelé utat pedig a csoport fele vödrökbe kapaszkodva töltötte. Az ott dolgozók nagyjából tudják, hogy merre szoktak úszni a delfinek, de vannak olyan napok is, amikor nem találják meg őket – ma tehát szerencsénk volt. Megelőztük őket, aztán gyorsan mindenki beleugrált a vízbe, és próbált pörögni, hangokat kiadni, mindenfélét csinálni, hogy a delfinek figyelmét magára vonja. Még indulás előtt figyelmeztettek minket, hogy most nem a delfinek feladata, hogy szórakoztassanak minket, hanem a miénk, hogy szórakoztassuk őket. Állítólag vannak napok, amikor reagálnak is erre, és kicsit megállnak bámészkodni. Ma nem ilyen nap volt, szóval miután elmentek, mindenki visszaúszott a csónakra, újra megelőztük őket, és újra beugráltunk.

Nem tudom, delfinekkel úszás után illik-e ilyet mondani, de igazság szerint én az egészben azt élveztem a legjobban, amikor kijöttem a vízből, átöltöztem, és csak a csónakból néztem, ahogy több száz delfin ugrándozik és hátraszaltózik körülöttem. Az valami hihetetlenül jól nézett ki. Úgy döntöttem, hogy kedvelem a delfineket.