Ma én voltam a legkevésbé beteg, fáradt, vagy másnapos, ezért a nap nagy részében én dolgoztam a kasszánál. Bejött két negyven év körüli nő, hogy ebédelni szeretnének. Valami furcsa volt. A kinézetükben és a beszédükben is, pedig teljesen átlagosak voltak. Valamiért úgy éreztem magam, mintha egy…

Korábban azt hittem, hogy egy életem van; az, amiben pécsi egyetemista vagyok, matematika-angol szakos tanárnak készülök, napközben bejárok a katalógusos órákra és panaszkodom a zh-król, esténként a szántó kollégium lépcsőjén olcsó bort iszok a barátaimmal, hétvégente pedig hazamegyek, a nappaliban…