Észre sem vettem, hogy elfáradtam. Pedig de. Hanmer Springs óta gyakorlatilag minden szállásomat, munkahelyemet, sőt, barátomat is ideiglenesnek tekintettem. Reggelente azzal a gondolattal ébredni, hogy „Ma este melyik városban aludjak?”, először nagyon felszabadító érzés, és én úgy gondoltam, hogy…

Merthogy hazajöttem. Maradhattam volna kicsit tovább, de úgy éreztem, hogy nekem most haza kell jönnöm. Lehet, hogy meg fogom bánni, de lehet, hogy azt bántam volna meg, ha tovább maradok. Ez már csak ilyen. Az út megint nagyon hosszú volt, de hát ez annyira talán nem is meglepő. Nyolc órát…