Merthogy hazajöttem. Maradhattam volna kicsit tovább, de úgy éreztem, hogy nekem most haza kell jönnöm. Lehet, hogy meg fogom bánni, de lehet, hogy azt bántam volna meg, ha tovább maradok. Ez már csak ilyen.

Az út megint nagyon hosszú volt, de hát ez annyira talán nem is meglepő. Nyolc órát várakoztam a dubai reptéren (ahol közben wc-re igyekezve berontottam egy női imaszobába), és még csak nem is ez volt a leghosszabb része. Felszálltunk délután 4-kor Sydneyben, és néhány órán belül besötétedett. Eltelt nyolc, aztán tíz, aztán tizenkét óra, és én hiába vártam, hogy hajnalodjon. Végül tizenöt órával később leszálltunk Dubaiban, és bemondták a pontos időt: éjfél múlt negyvenkét perccel. Hülye időzónák. Végül azért csak hazaértem.

Most pedig frissen mosott pizsamában ülök a nappaliban, és anya szendvicset csinál nekem. Nem csak Új-Zélandon szép az élet.