Elmentem bevásárolni (azaz hogy sétáltam húsz percet az óceánparton, vettem egy szelet csokit, majd hazasétáltam az óceánparton). Hazafelé megláttam egy sajtboltot, és bementem. Egy ötven év körüli férfi fogadott mosolyogva, ami aztán kicsit lehervadt az arcáról, amikor egy reménykedő-bocsánatkérő…

Szóval elköltöztem Kaikourába, most szállásért cserébe takarítok egy nagyonmenő diákszállóban. Igaz, a személyzeti szoba gyakorlatilag csak egy pici lyuk telezsúfolva emeletes ágyakkal, de öten lakunk benne, és mind az öten jófejek vagyunk. És pontosan 110 másodperc alatt el tudok jutni az ágyamból…