Az állandó sátorban alvás és a benzinpénz negyedelése ellenére is elég sokat költöttem az elmúlt egy hónapban. Nem mintha ebből egyetlen centet is megbántam volna - talán csak a kínai büfében véletlenül leadott nyers hal rendelésemet. De legalább már biztosan tudom, amit eddig csak sejtettem: a nyers hal nem finom. Lényeg a lényeg, hosszas „ígérd meg, hogy meglátogatsz Kaliforniában!”-ok és „ha Magyarországon jártok, bármikor alhattok a kanapémon!”-ok után elváltam kedvenc amerikai barátaimtól, és elkezdtem megint dolgozni.

Korábban arról írtam, hogy munkát találni milyen nehéz; most írok arról is, hogy munkát találni milyen könnyű.
Csak tudni kell, hogyan. Amikor ideértünk, nagyrészt csak internetes hirdetések böngészésével, és összevissza e-mailek küldözgetésével próbálkoztam. Úgy gondoltam, ez jó taktika, hiszen így van időm előre összeszedni a gondolataimat, senki sem hallja a buta akcentusomat, és a visszautasításokat is könnyebb e-mailen keresztül fogadni, mint szemtől szemben. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy úgy tűnik, a kiwik nem olvassák az e-mailjeiket.

Így aztán most taktikát váltottam. Láttam egy álláshirdetést, ami megtetszett, kikerestem az étterem telefonszámát, és felhívtam őket. A beszélgetés annyiból állt, hogy láttam a hirdetést, dolgoztam már vendéglátásban, szerintem jó lennék, találkozzunk pénteken kettőkor. Pénteken kettőkor bementem, bemutatkoztam, és elkezdtem dolgozni. Még csak meg sem próbáltak úgy tenni, mint akik kíváncsiak az önéletrajzomra.

Az állást úgy hirdették meg, hogy pizza chef & kitchen hand, amiből én arra következtettem, hogy a munkám 80% pizzasütésből, és 20% krumplipucolásból fog állni. Ehelyett 95%-ban mosogatok, a maradék ötben pedig a szakácsok utasításait követve főzök, amíg ők kimennek dohányozni, vagy átfutnak a szomszéd kisboltba. A pizzakészítéshez eddig annyi közöm volt, hogy tegnap este rákentem a maradék szószt egy kis darab pizzatésztára, hogy el tudjam mosni az edényt.

Na, azért nem panaszkodom. Ingyen ehetek pizzát, tegnap a főszakács mindenkinek vett egy jégkrémet, az egyik pincér pedig minden este behoz nekem egy korsó sört a konyhára zárás előtt. Mert természetesen már második nap teljesen egyedül zártam be mindent - amivel nem is lett volna baj, ha előtte legalább elmondják, hogyan csináljam. Hét hónap alatt nagyjából hozzászoktam már ehhez a „csak kezdd el csinálni, és majd közben megtanulod” típusú tanításhoz, de néha kicsit még mindig túlzásnak érzem... Persze, próbálgatással is ki lehet találni, hogy melyik gomb kapcsolja ki a sütőt, és melyik a mélyhűtőt, de kicsit mintha sok lenne benne a felesleges kockázat.