Visszamentünk aludni a glowworm-erdős kempingünkbe, és éjszaka megint elmentünk kirándulni – azt hiszem, ez azon kevés dolgok egyike, amit ha a nyolcszázadik alkalommal nézel meg, éppen olyan elképesztő, mint elsőre. És amúgyis, más helyeken többszáz dollárokat is elkérnek ezért, ami nekünk a 10dolláros (zuhanyzós) kempingünkhöz tartozik, úgyhogy butaság lett volna nem kihasználni.
Másnap reggel aztán elmentünk megnézni a McLarens Fallst. Sok-sok szikla, sok-sok víz. A sziklák mintha napozásra lettek volna tervezve, a sok kis vízesés pedig boldogan csobog bele egy pici tóba. A pici tó meglepően mély – még ha a képen látható hídról ugrasz is bele (mert egy kedves arcú, izmos fiatalember csábos mosollyal megjegyzi, hogy elég bátornak tűnsz hozzá), akkor sem tudod elérni az alját.

Másnap folytattuk az utunk észak felé, eljöttünk egészen Coromandelig. Az itt található hot water beach nevű strand tökéletesen megfelelt a nevéből adódó elvárásainknak; kezdem úgy érezni, hogy Új-Zélandon soha nem lehet kifogyni a fantasztikus helyekből. Délután volt egy interjúm, ami kicsit elhúzódott, így csak este 6 körül értünk le a partra (előtte a Cathedral Cove-ot is megnéztük, itt – mint később kiderült – a Narnia néhány jelenetét forgatták).

A strandon egy szembejövőtől kaptunk egy ásót és néhány tippet, hogy hol kezdjünk el építkezni, és rögtön neki is álltunk, mert közeledett a dagály. A terv az volt, hogy ásunk magunknak egy forró vizű medencét a tengerparton, amiben aztán az este hátralévő részét eltöltjük. A forró vizet megtalálni nem volt nehéz, ha kicsit belefúrtad a lábujjad a homokba, már el is kezdett felbugyogni. A forró vizes medencét egyben tartani annál nagyobb kihívás volt; ahogy emelkedett a medencénk fala, úgy emelkedett az óceán vízszintje is. Így aztán a forró vízben fetrengő fiatalok helyett elég hamar egy süllyedő hajó legénységére kezdtünk hasonlítani; amikor aztán a semmiből elkezdett zuhogni az eső is, már végképp esélyünk sem volt pihenni. Nem segített az sem, hogy mire bőrig ázva hazaértünk, hozzánk hasonló állapotban találtuk a sátrunkat is. Meg a hálózsákjainkat, a cipőinket, és a másnapi reggelinket.