Egyszóval Queenstown.

Mert most Queenstownban vagyok. Hétfőn indultam el Danitól, előbb csak szemerkélő, pár perccel később már zuhogó esőben, de szerencsére egy ausztrál fiú elvitt egészen Wanakáig. Az első egy-másfél órát nagy lelkesen végigbeszélgettük az élet értelméről, a boldogságról, utazásról, szerelemről, síelésről, tanulásról, majd a következő három órát kínos csendben töltöttük.
Wanakából másnap reggel stoppoltam csak tovább, egy diákszállón megismert német lánnyal (mert nekem volt táblám, neki pedig volt esernyője). Kora délután már itt is voltunk, és beköltöztünk egy pici szobába, két holland fiú mellé. Szobatársi ismerkedős programként aztán egész este Trónok Harcát néztünk, meg youtube-os macskás videókat.
És ettem egy annyira jó hamburgert, hogy mostantól az összes többi hamburger csalódás lesz.

Queenstown egyébként nagyon jó város. Sajnos ezt tudja is magáról, és ahol csak tudja, kihasználja. Egész Új-Zéland a turizmusra épül, de Queenstown még az ország többi részén is túltesz. Ajándékboltok és kocsmák váltogatják egymást, minden drága, de mindenki nyaral, és persze minden igazi új-zélandi nyaralás elengedhetetlen kelléke egy I <3 New Zealand feliratú póló, vagy egy életnagyságú plüssbárány.

Nekem a boltok mellett sikerült többé-kevésbé céltudatosan elsétálnom - persze azért biztos ami biztos, vásároltam néhány indokolatlan butaságot. És kiderült, hogy a világ összes pénzét el tudnám költeni a másik dologra, amiről Queenstown híres: a magas sziklákról különféle módokon leugrálás művészetére.

Itt található például a világ legnagyobb hintája. Néhány másodperces mérlegelés után arra jutottam, hogy ezt felelőtlenség lenne kihagyni. Hárman mentünk, egy kanadai pár és én - ők annyira izgultak, hogy kizárásos alapon én lettem kis csoportunk laza menőcsávó tagja, aki elsőnek leugrik, utána pedig csak leereszkedő mosollyal nyugtatja a többieket. Az egyiküket végül húsz perc toporgás (részéről) és eredménytelen győzködés (részünkről) után lelökték.

A canyon swing annyiban különbözik a bungee jumpingtól, hogy itt a kötél nem rugalmas anyagból készül, szóval a 60 méteres szabadesés után nem visszaránt, hanem elkezd kilengeni oldalra. És, hogy itt nem a lábadnál fogva akasztanak fel, hanem a derekadnál, ezért aztán akárhogy lehet ugrani. Leugrottam hátrafelé, mert az úgy biztos jó.
Jó volt.
De aztán megtudtam, hogy a második ugrásra 75% kedvezmény jár, és megláttam egy játékmotort. Az meg mégjobb volt.