Kedves emberek, gyönyörű hegyek és tengerpartok, semmi felelősség, semmi kötelesség, oda megyek, ahova akarok, azt csinálok, amit akarok. Ahhoz, hogy munkát találjak, elég egy telefonhívás, ahhoz, hogy barátokat, elég valakit leszólítanom az utcán. Nincs mit várnom, mert tudom, hogy most minden tökéletes. Ez az egész év olyan, mint egy nagyon hosszú nyaralás.

Amikor viszont nincs mihez viszonyítani, meglepően könnyű beleunni a boldogság nyugodt egyhangúságába. Nem az életem egyhangú, maga a boldogság vált megszokottá. Minden túl egyszerű. Indokolatlanul sok pénzt kapok bárki által elvégezhető munkákért. Kicsit sem kell szórakoztatónak vagy érdekesnek tűnnöm ahhoz, hogy beilleszkedjek egy társaságba, mindenki szeret és elfogad mindenkit. A legnagyobb társadalmi és politikai problémák olyanokról szólnak, hogy van-e szüksége az országnak egy új zászlóra. Mindenki udvarias, mindenki becsületes, mindenki segítőkész, mindenki a barátod, és minden szupiszuper.
Így aztán magamnak is csak szégyenkezve ismerem be, de nyolc hónap távollét után egyfajta meghitt nosztalgiával tekintek vissza mindenre, amit otthon problémaként éltem meg.

Hiányzik, hogy hajnali 2-kor felhívjon egy részeg barátnőm, hogy megint szakított a barátjával és szar az élet. Hogy hatalmas bögre kávékkal és jegyzetkupacokkal szenvedjünk napokon keresztül a vizsgákra készülve, vagy hogy arra érdemtelen témákról kelljen 1000szavas beadandókat írnom. Hogy veszekedni kelljen a TO-s nénikkel, amiért nem értik meg, hogy nincs minden fent a honlapon. Hogy izzadt büdös emberek között zötykölődjek a buszon, hogy valaki belekönyököljön az oldalamba, aztán ne kérjen bocsánatot. Hogy csináljak valami butaságot, aztán rettegnem kelljen a következményeitől. Hogy emberek utálkozzanak körülöttem, és jobb embernek érezhessem magam, ha én nem teszem.

Teljesen jogos a válasz, hogy maradjak inkább csendben, és értékeljem a jódolgomat, amíg tart. És persze ezt is fogom tenni; nagyon kihasználom még ezt a hátralévő négy hónapot, és nagyon fogom szeretni minden percét.
De már nem szomorít el az a tény, hogy semmi sem tart örökké.