Ez a kérdés Új-Zélandon a köszönés részét képezi. Mindegy, hogy gyerekkori barátaiddal, munkatársaiddal, az utca végén lakó nénivel, vagy egy bolti eladóval találkozol, köszönés után szinte kivétel nélkül mindenki megkérdezi, hogy vagy.

Magyarországon ezt csak ismerőseinktől kérdezzük meg, és arra utal, hogy beszélgetni szeretnénk. Ezzel pedig elég gyakran panaszok áradatát zúdítjuk magunkra. „Egész nap órán voltam, aztán behívtak estére dolgozni, pedig meg kéne írnom még két beadandót holnapra, meg amúgy is beteg vagyok, úgyhogy nem tudom, mit fogok csinálni, de rohadtul elegem van már mindenkiből.” De még jó esetben is egy „Fáradtan.” vagy „Hát, a szokásos… Megvagyok.” típusú választ kapsz.

Új-Zélandon egyetlen elfogadható válasz van: „Jól! És te?”. Erre a másik is elmondja, hogy jól van, és ezt nem feltétlenül követi beszélgetés. Meg sem kell állnod az utcán, hogy megkérdezd egy szembejövőtől, elég, ha kicsit lelassítasz; mindketten tudjátok, hogy maximum 10 szóból fog állni az egész, tehát közben nyugodtan sétálhattok tovább. A recepciós a motelban nyilván semmit nem tud rólad, és nem különösebben érdekli az életed. Ilyenkor ez a kérdés csak arra szolgál, hogy az ismeretlenek közötti távolságot kicsit csökkentse. És ha kénytelen vagy naponta 50-szer elmondani, hogy jól vagy, a végére talán tényleg el is hiszed.

Ha épp tényleg jó kedved van, akkor úgy mondod, hogy csodásan, fantasztikusan, nagyszerűen, és esetleg azt is hozzáteszed, hogy milyen szépen süt ma a nap. Ha rosszul, vagy átlagosan érzed magad, akkor egy félig mosolygós „egész jól”-lal is le lehet zárni. Egyetlen eset van, amikor azt válaszolhatod, hogy rosszul: ha egy közeli barátod kérdezi meg (idegeneknek semmilyen esetben sem vagy rosszul), és neked épp tegnap halt meg a hörcsögöd. Vagy csalt meg a barátnőd, vagy rúgtak ki a munkahelyedről; a lényeg, hogy egész éjszaka bömböltél.
Egyébként jól vagy.