Mit lehet csinálni egy olyan fiú születésnapján, aki allergiás az alkoholra?
Heroinozni.
Vagy lasertagezni, szabadulós-játékos szobába menni, karaokezni, majd csokitortát enni az ágyban és a kedvenc  sorozatát nézni. Hosszas megfontolás után mi ez utóbbit választottuk.

Azt hiszem, a lasertag életem eddigi leges-legjobb programja volt - mondom mindezt teljes tudatában annak, hogy alig egy hónapja delfinekkel úsztam az óceánban.

Ezt követte az escape masters nevű szabadulós játék (bezárnak egy szobába, és egy órád van megfejteni az elrejtett kódokat, hogy megtaláld a kulcsot). Itt egy kedves nő fogadott minket, és megkérdezte, hogy honnan van a Tisza övtáskám (amit egyébként itt mindig mindenki kinevet, hiába magyarázom el újra és újra, hogy mennyire praktikus). Ekkor már tudtam, hogy mi volt a fura az akcentusában, de azért –biztos ami biztos- angolul válaszoltam. Valószínűleg ugyanaz játszódott le az ő fejében is, mint az enyémben, amikor a kávézóba jött be a két magyar nő, mert továbbra is angolul folytatva a beszélgetést megkérdezte, hogy magyar vagyok-e. Amire én megint angolul válaszoltam, hogy igen. Ezután nagy boldogan megbeszéltük, hogy ő is, és átváltottunk magyarra. Majdnem ugyanolyan kínos volt, mint a legutóbbi ilyen beszélgetésem. A játék maga viszont nem volt rossz – nem lasertag, de egész jó.

Innen aztán rögtön mentünk tovább egy kínai karaoke-bárba, ahol kibéreltünk egy kis privát szobát. A zeneválasztékot indokolatlanul randomnak találtuk; híres előadóktól egy-egy alig ismert szám, ismeretlen fiúegyüttesek teljes albumai, és persze a számok több, mint fele mandarin nyelvtudást igényelt volna. Persze azért elég sokat találtunk, amit valamennyire ismertünk, az este végére pedig néhány kínai dal refrénjét is úgy-ahogy megtanultuk.

Másnap Lindsayvel elmentünk megnézni Shakespeare A vihar című komédiáját egy pop-up Globe-ban. Alig használtak néhány kelléket, bevonták a közönséget is, Prosperot egy idős nő játszotta (méghozzá zseniálisan), Arielt pedig egyszerre hárman, amivel elég jól érzékeltették légies szellem mivoltát. Nagyon jó előadásnak tűnt, csak számomra kicsit rontott az élményen, hogy egyetlen szót sem értettem belőle.