Több, mint három hete itt vagyunk, és még mindig nem találtunk semmit. Már indulás előtt is jelentkeztünk néhány hirdetésre, mióta ideértünk pedig szinte megállás nélkül munkát keresünk. Eddig egyetlen helyre hívtak be interjúra; egy aucklandi sztriptízbárba, ahova tévedésből jelentkeztem még otthonról (az álláshirdetésben csak annyit írtak, hogy egy frissen nyílt szórakozóhelyre keresnek fiatal lányokat, tapasztalat nem szükséges, és jól fizetnek. honnan is gondolhattam volna?)

Azt hittük, hogy könnyű lesz. Mindenhol azt írják, hogy working holiday vízummal nagyon hamar lehet bármilyen szezonális munkát szerezni (mert mi, külföldiek, az óránként 2400 forintos kis minimálbérrel is beérjük). Azt terveztük, hogy majd jól ...

Bevonatoztunk Wellingtonba, hogy körbejárjuk az ingyenes múzeumokat. Sok érdekes kiállítás volt, de a Gallipoli - The scale of our war című után úgy döntöttünk, hogy a többit inkább későbbre hagyjuk. Ezt a Te Papa új-zélandi nemzeti múzeumban láttuk. Hat emeletes épület, amelyből öt emeleten végig kiállítások vannak, általában egymás mellett több is.

A második emeleten csak végig akartunk sétálni, de egy fiatal férfi rámutatott egy ajtóra, hogy most nyílt egy új kiállítás a gallipoli csatáról, amit szerinte érdemes megnézni, úgyhogy bementünk. Rögtön az első teremben egy három méter magas, tökéletesen élethű szobor fogadott bennünket egy elszánt arcú férfiról, gépfegyverrel a kezében. A szőrszálak a lábán, az ...

Tegnap a papéknál voltunk vacsorázni. A másik két fiatal pár már a 30-as éveiben járhatott, de a waikanae-i átlagéletkorhoz képest tényleg fiatalnak számítottak. (Közben ugyanis kiderült a house sitting egyetlen hátránya is: a helyhez kötöttség. Először tetszett, hogy két hónapot egy ennyire nyugodt és csendes helyen tölthetünk, de éppen ezért itt egyrészt a munkalehetőségek is korlátozottak, másrészt pedig nagyon kevés lehetőségünk van olyan emberekkel ismerkedni, akiknek még nincsenek unokái.)

Az igazi kiwi vacsora viszont tényleg igazi kiwi vacsora volt. Először a nappaliban ültünk le, behoztak egy nagy tálcán szalonnába tekert, pálcikákra feltűzdelt, héjában sült krumplit, birsalmalekvárt camembert sajttal és valami ...

És hasonlóan a bankszámlanyitáshoz, nagyon kellemes csalódás volt.

Tőlünk néhány utcával odébb van egy anglikán templom, oda mentünk be, a 10 órakor kezdődő családi istentiszteletre. Mivel ilyen téren nincs túl sok tapasztalatom, nem szeretnék semmit semmihez hasonlítani, csak leírom, mi történt.

Amikor beléptünk, kicsit megijedtünk, mert velünk szemben egy táblára 60-70 kis laminált névkitűző volt kiakasztva, ahonnan minden belépő elvette a sajátját. Már épp fordultunk volna vissza, hogy ne zavarjuk meg a zártkörű rendezvényt, amikor odajött hozzánk egy idős hölgy, hogy ugye mi most először vagyunk itt. Elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, és az országba is még csak két hete érkeztünk, amire egy mosolygós „Oh, how ...

Nem tudom, hogy ez miért nem szokás mindenhol. Pedig egy fantasztikus dolog, amivel mindenki jól jár... Igaz, sajnos kölcsönös bizalomra épül.

A house sitting lényege, hogy ha valaki hosszabb időre elutazik otthonról, de a kutyájának, tengerimalacának, muskátlijának, bármijének gondozásra van szüksége, akkor megkér valakit, hogy vigyázzon rá. Ez eddig nálunk is megvan; odaadjuk a kulcsot egy régóta ismert szomszédnak, aki szívességből néha ránéz a házunkra.
Itt annyiban más a helyzet, hogy nem a szomszédnak adjuk a kulcsot, hanem egy turistának, aki épp szállást keres. Így aztán mindenki boldog, hiszen a turista ingyen lakhat valahol, nekünk pedig úgy vigyáznak az utazás teljes ideje alatt házunkra, hogy még mi teszünk vele ...

Ma bankban voltam, és nagyon jól éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de tényleg így történt.

Tegnap voltunk ott először, számlát akartunk nyitni. Kedvesen mosolyogva fogadtak, annak ellenére is, hogy (mint később észrevettük) fél 5-ig vannak nyitva, mi pedig 4:29-kor érkeztünk. Miután elmondtuk, mit szeretnénk, mindenféle megjegyzés és fintorgás nélkül válaszoltak, hogy az elég sokáig tart, úgyhogy adnak egy időpontot másnap délutánra, és keressük majd Paulát.

Úgyhogy ma újra bementem, és amint beléptem az ajtón, a tegnapról ismert szőke hölgy mosolyogva köszönt, és odakiabált, hogy azonnal szól Paulának. Paula hatalmas mosollyal kezet nyújtott, és megkért, hogy foglaljak helyet. Ezután pedig ...

Ha a világ másik felére utaztok, érdemes útközben megállni valahol aludni; három napon keresztül folyamatosan repülni ugyanis nagyon fárasztó dolog. Az eredeti 2 átszállásból (Róma és Tajpej) 4 lett, Újdelhivel és Sydneyvel kiegészülve. Az Indiai repülőtér volt a legszebb, mégis azt szerettük a legkevésbé, mert a kézipoggyászok átvilágítása hihetetlenül lassan zajlott. Itt a férfiakat és a nőket külön sorba állították. És ha én is Dani lennék, 10 perc alatt végeztünk volna az egésszel... Így viszont (hogy nem Dani vagyok) egy órával tovább tartott, mert valamiért bevett szokás volt, hogy amíg egyetlen férfi is áll a sorban, a nőket nem engedik tovább.

Végül szerencsésen eljutottunk Aucklandbe. A nagy részünk ...